Kerékpárral több helyen is át lehet kelni a Szentendrei-szigetre, autóval csak Tahitótfalunál, vagy a váci, dunakeszi, határcsárdai révvel. A sziget egészének környezeti minősége igen fontos kérdés, mert mélyfúrású kútjai a környék és Észak-Pest vízellátásának alapját adják. Ezért a környezet, és a sziget kis falvai (Kisoroszi, Surány, Szigetmonostor, Horány stb.) is  amelyekben egyébként több régi, a népi építkezés elemeit magán viselő parasztház, békés kis utcák, templomok találhatók , tisztábbak, rendezettebbek, mint az országos átlag.
Az eredeti állapotokat idéző természeti környezet már csak foltokban lelhető fel, ezek között azonban néhány igen értékes is van. A védett területek alapvetően két részre oszthatók: a vízparti nedves társulások, és a sziget belsejének száraz gyeptársulásai.

A vizes területek  part menti sávok, félszigetek, kis partközeli szigetek, tocsogók, a Duna rövidke holtágai, kis zátonyok  elsősorban a Tahitótfalut a váci révvel összekötő műúttól északra, illetve a sziget déli, Szentendre alatti szakaszán találhatók. Ezeken a területeken rekettyés fűz-nyár ligetek, tocsogós füzesek alkotnak kisebb-nagyobb foltokat. A terület madárvilága gazdag, több mint ötven madárfaj fészkel a szigeten, gyakoriak a parti madarak, a récék, a kárókatonák, a szürke gémek, a nagykócsagok, a jégmadár. Télen pedig az északról jött vendégek  bukók és bukórécék több faja  népesíti be a partot.

A sziget igazi természeti értékei azonban a belső részek homokos foltjai, rajtuk az alföldi pusztákat idéző homokpusztagyepekkel. Sajnos a beépítések miatt ezek a természetest közelítő társulások egyre kisebb területre szorulnak vissza, ezért többségük szigorúan védett, csak a földutakon járható be (a sziget északi részén a Kecskés-szigettel egy magasságban, illetve délen, Suránytól északra, és a déli szigetcsücskön találhatók ilyen területek). Ezek az árvalányhajas, esetenként kisebb buckákkal tagolt száraz gyepek olyan ritkaságokat rejtenek, mint a magyar szegfű, az agárkosbor, a gyíkhagyma, a fekete kökörcsin, a naprózsa, a homoki kikerics, és a fokozottan védett csűdfű.